Értékelés: 3,5

Balaton rajongóként minden program érdekel, ami a Balaton felett, mellett, mögött, vagy a Balatonban kerül megszervezésre. Így nagy örömmel olvastam, hogy ebben az évben az augusztus 20-i hosszú hétvégén nem csak a Balatonfüreden megszervezett Borhét, a RetroStars és a BB napokra meghívott önjelölt énekesek és X-faktorból kiesett, az emlékezetemben még halványan élő előadók szolgáltatnak programot, hanem 3 helyszínen is komolyabb zenei események várnak. Hozzám legközelebb a STRAND Nagyon Zene Fesztivál került megrendezésre, ahol a zenei paletta is viszonylag jónak ígérkezett a hazai előadókat tekintve. Kaptam tehát az alkalmon és a barátnőmet rávettem, hogy látogassunk el a Balaton Sound helyszínén megrendezett eseményre.
És itt kezdődött a kálvária…

Az online kifizetett jegyemért személyesen mentem el az Akváriumban berendezett jegyirodába, mivel egy barátnőm, aki e-mailben kérte a jegye kiküldését még egy hét és 5 telefon után is várta, hogy megérkezzen a belépője. Nem feltételeztem semmi rosszat, többször vettem már fesztiválra belépőt kihelyezett jegyirodában, bár hozzáteszem, ilyen irreális nyitvatartási idővel még sehol nem találkoztam. 12.00 és 18.00 között lehetett átvenni a jegyeket, amiből pontosan látszott, hogy a célcsoport nem a már munkával rendelkező réteg, hanem az otthon a nyári szünetet élvező gimnazisták, esetleg egyetemisták. De sebaj, gondoltam, kihagyom az ebédet, hamar megfordulok.
Az ex-Gödörben kigyózó sor fogadott. Azzal nyugtattam magam, hogy nem baj, biztos gyorsan haladunk. DE NEM. Egy csaj ült a pultban, aki szerencsétlen manuálisan adminisztrált mindent. Amit egyszerűen NEM ÉRTEK. A XXI. században ez hogy fordulhat elő?

Közel 1 órát álltam sorban (jó hosszú ebédszünet lett), de a kezemben voltak a belépők, feltételeztem, hogy a nehezén túl vagyok.  DE NEM.

18-án délután 17.30 körül érkeztünk a barátnőmmel a bejárathoz, ahol ismét elképesztő sor volt. Se eleje, se vége, se oldala nem volt, se egy kordon, ami kordában tartaná az embereket. Jöttek is minden irányból. Ami megdöbbentő volt, az, hogy a sor elején majdnem mindenkinek sátra volt. Mint később kiderült, ők reggel 10 óta próbáltak bejutni.

A sor közepén felfedeztünk egy ismerőst, így reménykedve hozzá csapódtunk kb negyed óra után. Majd fél órát gyakorlatilag egy helyben álltunk. Ezt megint nem értettem és kezdtem ideges lenni, mert a VOLT-on és a Balaton Soundon együtt nem álltam ennyit sorban, mint itt, pedig a bejáratot még csak messziről szemléltem.

Ekkor jött a hír (természetesen nem hivatalos forrásból, hanem a tömegből), hogy az elővételben megváltott jegyeket az Artist/Crew sorban is be lehet váltani. Ekkor elképesztő tolakodás kezdődött- biztonsági embereket egyébként nem láttam, nem tudom, mi lett volna, ha valami balhé van- amiben mi is részt vettünk. Először voltam hálás azért, hogy a gimiben sokat nyomakodtam a büfé előtt a sorban a tízóraimért. A rutinomnak és az arcpirító szemérmetlenségemnek köszönhetően végül röpke másfél óra után kezemben volt a karszalag.

A fesztiválra belépve olyan érzésem volt, mintha a Balaton Sound pultjait elosztották volna a hétvégén lebonyolított 3 fesztivál között. Minden hasonló volt, csak valahogy kevesebb és csóróbb. A szélben a szemem két perc alatt tele lett homokkal, de persze ez egyéni szoc. probléma.

Gyorsan kértünk a megrázkódtatásokra egy 750 Ft-os viceházmestert, amit kérdés nélkül a 200 Ft-os repohárba adtak, miután – így összesen 950Ft-ért- elmagyaráztam a pultos lánynak, hogy abban, 2dl bor és 3dl szóda van.

Leültünk a partra, kicsit élveztük a kilátást, aztán már mentünk is a koncertek helyszínére. Először a Magyashegyi Underground volt, de azt 10 perc után otthagytuk, mert –ha a ruhájától el is tekintek- az énekesnő indokolatlan karmozgását még mindig nem tudom hova tenni. Átnéztünk addig a Hősökre, ahol csupa 16 éves bulizott viszonylag jó hangulatban, kértünk még egy fröccsöt és vártuk a Vad Fruttikat. Mint később kiderült nagyon jól tettük, hogy a másodika italt is viszonylag hamar kikértük, mert 20 perc sorban állás után, 22.15-kor kiderült, hogy már nincs bor. Kértünk egy rosé fröccsöt, de csak vodka redbullt kaphattunk. És ez az első nap volt…

Összességében a szervezésre 2-es alát adnék, de a Balaton part és a fellépők sokat javítottak a dolgon. A koncertek jók voltak: a Vad Fruttik énekesét, Likó Marcell továbbra is zseniálisnak tartom, főleg, hogy most hálaistennek, vagy az auguszti hűvös levegőnek, a pólóját is magán tartotta, a Punnany Massif pedig a fesztiváléletérzéssel vegyítve - nem a BS-on hozott elektronikus hangszerelésben- nem tudott nem baromi jó lenni.

Viszont, az is biztos, hogy hosszútávon ez nem lesz elég, mert egy olyan koncertért, amit kis túlzással havonta egyszer a Parkban vagy az Akváriumban is meghallgathatok- ha nem lettem volna amúgy is a közelben- biztos nem utazom Budapestről a 35 perceket késő vonattal 2 és fél órát és nem fizetek ki 5000 FT-ot.